A gyógyszerfogyasztás veszedelmes növekedésében nagy szerepet játszanak a betegségek gyógykezelési protokollumait kidolgozó orvostani szakértők is, de mindezért nagyrészt az orvosok is hibáztathatók, akik a gyógyszeripariak „jóvoltából” sokszor maguk is bőségesen részesednek a nyereségből.

Egy gyógyszerpolitikai szakértő, Jean-Claude St-Onge A pirula másik oldala című könyvében egyenesen azt állítja: a világ nagy gyógyszeripari vállalatai azt a téveszmét igyekeznek elhinteni az emberekkel, hogy mindenki, aki egy adott pillanatban enyhe rosszulléttel, múló fertőzéssel küzd, az automatikusan gyógyszerezésre szoruló beteg.

Minderre több példát is felhoz, közöttük azt is, hogy jóllehet az depresszió elleni gyógyszerek nem ajánlatosak a lehangoltság enyhébb formájában szenvedő betegek esetében, azokat rendszerint ilyen esetekben is felírják.

A gyógyszeripari cégek pénzzel vagy nyomásgyakorlással arra próbálják meg rávenni a nemzetközi orvosi közösség jelentős tagjait, hogy az olyan betegségek tüneteit – mint például a magas vérnyomás, a koleszterin – eltúlozva azon legyenek, hogy a csaknem egészséges ember is gyógykezelésre, orvosságra szoruló betegnek érezze magát.