Több mint tízezer őshonos ivadékharcsát engedtek szabadon a Nagy-Küküllőben a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület tagjai, akik a ritkuló populációt szeretnék gyarapítani. Még ideális esetben is csak az egyedek kevesebb mint fele éri el a kifejlett kort.

„Nagyjából 11 ezer ivadékharcsát vásároltunk a homoródszentpáli halastónál, ezeket engedjük szabadon a Nagy-Küküllő Székelyudvarhely és Fenyéd közötti szakaszán” – fejtette ki a Székelyhonnak, a helyszínen Mărmureanu-Bíró Leonárd, a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület igazgatója. Mint mondta, a céljuk az, hogy pótolják a folyó ritkuló, őshonos halfaunáját.Noha a megáradt folyó nem a legideálisabb helyszín a telepítéshez, erre most volt lehetősége az egyesületnek, így kihasználták – magyarázta az igazgató. Rámutatott, az ivadékokat több helyszínen engedik szabadon, mindannyiszor vigyázva arra, hogy csendesebb, öblösebb folyószakaszt válasszanak. A halak jó részét a Nagy-Küküllő lentebbi szakaszára sodorja az ár, de ez nem probléma, hiszen maguktól is oda vándorolnának, mivel nem kedvelik a magasabban lévő gyors sodrású, sekélyebb vizeket. Ettől függetlenül néhány egyed itt is megmarad. Az életben maradási esélyekről Gothárd Ferenc Alpár halőr elmondta, hogy ideális esetben a szabadon engedett ivadékoknak a harminc százaléka marad életben, de az is jó arány, hiszen például a pisztrángnál csupán öt százalékkal számolnak. A szabadon engedett harcsák meg kell szokják az új helyszínt és meg kell tanuljanak vadászni – kisebb korukban – apró rovarokra, illetve más fajok ivadékaira. Veszélyt jelentenek rájuk ugyanakkor más ragadozó, illetve mindenevő halak is, elsősorban a domolykó, valamint a sügér és a csuka. Ezenkívül a kannibalizmus sem ritka a harcsáknál. A szabadon engedett egyedek egy év alatt elérhetik a húsz centis nagyságot, második évben pedig harminc centisnél nagyobbra növekedhetnek. Utóbbi esetben biztosan életben maradnak a Nagy-Küküllőben – jegyezte meg Gothárd Ferenc Alpár.