"Az élet minden mozzanatát élvezni kell, károsan és szenvedélyesen egyszerre."

Az életem nem egy egyszerűen kitanulmányozható forgatókönyv, akárcsak én Erre már akkor rájöttem, amikor pályaválasztás elé kellett állnom … nem tudtam dönteni, túl sok minden érdekelt, azt hittem mindent meglehet tanulni, annál ügyesebb az ember minél több mindenhez ért. Igaz, azzal kapcsolatosan most sincsenek kétségeim, hogy még a női agy is, ha állandó fejlesztés alatt áll jobban használhatóvá válik. Ez előtt pár évvel, amikor újra dönteni kellett, elhatároztam, hogy olyan szakmát fogok választani, ami érdekes, rugalmas, ezért döntöttem a kommunikáció szak mellett. El is végeztem, aztán vakarhattam a fejem, hogy hogyan tovább, hála a szerencsének döntött valaki helyettem. Boldog voltam, hogy nem én kellett mérlegeljek ... most már csak annyi a dolgom, hogy minden reggel teli energiával keljek fel és kihozzam magamból a legjobbat. Nincsenek nagy vágyaim, tanulni akarok, erősödni lelkiekben és megtanulni szépen eljátszani a saját szerepemet e világban. Hű ha, így visszaolvasva elég határozatlannak tűnök, pedig ... hát nem tudom, döntsék el azok, akik ismernek

Az egész azzal a furcsa dologgal kezdõdött, hogy megszülettem. Aztán kezdett érdekelni a világ. Kézzel-lábbal kapaszkodtam mindenbe, majd össze-vissza fecsegtem. Szépen lassan növekedtem, aztán jó pár évet iskolába is jártam. De minél többet tanul az ember, annál inkább megbizonyosodik abban, hogy irtó keveset tud. Én is így jártam, hát kénytelen vagyok még mindig tanulni.
Hogy hogy jutottam ide az számomra is jó kérdés, de még ma is kérdés . A lényeg, hogy próbálom a legjobbat kihozni magamból ...